Emléket hord a Duna
Lábam előtt folyik a Duna,
hideg vize, hangosan csobban,
évszázadok fájdalmát, baját,
hordva magával, köveken loccsan.
Bárcsak eltűnne ezernyi emlék:
súlyos háborúk, vérzivatar,
véres pártütés, ármánykodás
és közben legyilkolt, tenger magyar.
Messzire vinné, túl a határon,
kegyetlen bosszúk történetét,
haszonlesők tettei miatt,
egy nyomorgó ország, balvégzetét.
Ahogy a Duna kettészakítja,
az országunk, népünk és hazánk,
tisztító vize sem mossa el,
véres múltunk és baljós csillagát.
2021-06-12